BLASKOVITS OSZKÁR

Iskolánk névadója, Blaskovits Oszkár

Sziládon született /a Vág partján lévő kis faluban/ 1883. szeptember 14-én.

Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd a Znióváraljai állami tanítóképzőbe járt. Tanulmányit az eperjesi kollégium tanítóképzőjében fejezte be. Ott szerzett tanítói oklevelet 1904 júniusában.

1904-től 1910-ig a Trencsén megyei Kisnyőn kántortanítóként dolgozott.

A nagytarcsai gyülekezet 1910. július 1-től hívta meg kántortanítójául.

Működésének első évtizedeiben Nagytarcsán helyben lakó lelkész nem volt. A cinkotai espereslelkész /Blatniczky Pál/ évente 4 alkalommal járt át istentiszteletet tartani.

Így Blaskovits Oszkár teendői közé tartozott, hogy minden vasárnap- és ünnepnapon egyházi beszéd felolvasásával egybekötött istentiszteletet tartson. Kötelessége volt még az egyházi és községi jegyzői teendőket ellátni.

A Hangya szövetkezetet 1916-ban alapította.

1926. januárjában megszervezte a helyi Gazdakört.

1927-ben Nagytarcsa és Kistarcsa lakosai számára életre hívta a Hitelszövetkezetet /a mai Takarékszövetkezet elődjét/, melynek segítségével emberek százai tudtak házat, telket, földet és állatokat vásárolni. Megszűnéséig az országban az egyik legjobban működő Hitelszövetkezet volt.


Blaskovits Oszkár kántortanító vezetésével épült fel ebben az időszakban a községben két tanítólakás, a templom 1930/31-ben, a lelkészlakást, a Hangya üzlete, a hozzá kapcsolódó Kultúrház.


1936-ban Nagytarcsa evangélikus gyülekezetének első lelkésze Sztehlo Gábor lett, aki néhány év múlva megszervezte és megindította a "Tessedik Sámuel" Népfőiskolát, melynek teljes működése alatt Blaskovits Oszkár éneket és egyházi dalokat tanított a fiatalok számára.

1948-ban az egyházi iskolát államosították és 1949. január 30-án nyugdíjaztatták a 38 és fél évet Nagytarcsán tanítóskodó Blaskovits Oszkárt.

1950 tavaszán költözött el családjával együtt Kistarcsára, ahol életének 80-ik évében 1963. január 11-én hunyt el